Folyamatosan frissítjük a honlapot.
Új képek és videók a Média menüpont alatt.
Noha gyermek- és ifjúkorom nyarai sok kirándulással - szűkebb szülőföldem, a Jászság tájainak bebarangolásával teltek - a gyönyörű tájak között zajló hosszú távú vándorlásokban, gyalogtúrákban rejlő lélekemelő erőt két éve fedeztem fel. Akkor, amikor Spanyolországban végigjártam az El Camino-t. Az ott szerzett tapasztalatok, a zarándoklat során a különböző tempóban haladó s mégis egy cél felé törekvő s a legkülönbözőbb nemzethez tartozó alkalmi túratársak körében szerzett feledhetetlen élmények, valamint a hazatérést követő élménybeszámolók adták az újabb vándorlás ötletét.
Többen javasolták, hogy érdemes lenne egy olyan gyalogtúrát szervezni, amely egyszerre jelenthet kihívást a már komoly tapasztalatokkal rendelkező túrázóknak, s teremt alkalmat a kezdők csatlakozására. Így szerveztem meg a barátaimmal a tavaly nyári, nagyon sikeres Szent István-vándorlást. A Magyarország északi részét átszelő 1128 km-es távot 41 napos gyaloglással teljesítő, s a hozzájuk rövidebb és hosszabb szakaszokra csatlakozó csapat tagjai, már akkor arra bíztattak, hogy legyen folytatása 2009 nyarán is a vándorlásnak.
Mivel mindkét alkalommal azt láttam, hogy a természetszeretet és a teljesítménytisztelet valóságos közös nyelvvé válik, képes az eltérő indíttatású, a legkülönbözőbb származású és világnézetű emberekből egymás iránt nyitott, egymásra odafigyelő közösséget teremteni. Olyan közösséggé, amelynek tagjai képesek kirekeszteni mindazt, ami elválasztja, s megkeresni, felerősíteni, mindazt, ami összeköti őket. Ezt látván, érlelődött meg bennem a gondolat, hogy idén egy olyan túrát szervezek, amely a soknemzetiségű Erdély hegyei és városai között nemcsak a természeti környezet páratlan szépségeivel gazdagíthatja a részvevőket, hanem egy komoly a történelmi felismeréssel is.
Román, székely, szász és örmény gyökereit őrző településeken, református, lutheránus, katolikus és görögkeleti (ortodox) vallási többségű területeken halad majd az utunk. Aki végig járja velünk, személyesen is megbizonyosodhat arról, hogy ezek a kultúrák egyformán megtermékenyítők voltak, jelentős értéket hoztak létre, nagy hatással voltak s máig is azok maradtak egymásra.
Hatszáz éve, 1409-ben kapta meg Zsigmond királytól hadi szolgálataiért a havasalföldi Serba (Serban) fia Voyk Vajdahunyad várát, s ezzel vette kezdetét a vár nevét felvevő Hunyadi család alig egy évszázados, de hatalmas politikai-történelmi jelentőségű szereplése. Azé a Hunyadi családé, amely úgy származása, mint cselekedetei révén nem elválasztja, hanem összeköti a Kárpát-medence és a Balkán népeit.
A július 4-én (a nándorfehérvári csata kezdőnapján) induló 30 napos Hunyadi-túra során - Vajdahunyadtól Csíkszeredáig - átlagosan napi 20 km-es távot, összesen 600 km-t kívánunk megtenni. Éppúgy ahogy tavaly, egészen rövid (akár mindössze csak két település közötti) szakaszokra is örömmel várjuk a csatlakozókat.
Akinek a szeme s a lelke is nyitott, akiben él a történelem, a természet és az emberi teljesítmények tisztelete, annak közöttünk a helye. Hívjuk és várjuk az első alakalommal megszervezett Hunyadi Túránkra.
Hagyó Miklós
A déli harangozást hetekkel a nándorfehérvári ostrom kezdete előtt, 1456. június 29-én rendelte el III. Calixtus pápa. Ezzel kívánta figyelmeztetni a híveket, hogy fohászkodjanak Istenhez a terjeszkedő törökök elleni segítségért.
Akkoriban azonban lassú volt az egyházi hírszolgálat, amíg a pápától a plébánosokig eljutott a hír, hosszú hetek teltek el. (Bolognában például csak augusztus 22-én hirdették ki a pápai bullát.)
A jó hír viszont szárnyakon járt (a diplomaták lovas futárokkal tudatták a királyi udvarokkal), így Hunyadi július 22-i diadaláról már augusztus 8-án tudtak Európa-szerte.
A pápa augusztus első napjaiban újabb bullát bocsátott ki a győzelem miatti - egyszeri - külön harangozásra.
A déli harangozás és a diadalhír - illetve a két bulla - közelsége hatására általánosan elterjedt az a hagyomány, hogy a déli harangszó Hunyadi és Kapisztrán János nándorfehérvári diadalára emlékeztet (s mivel máig úgy hiszik, valóban arra emlékeztet).
